Salakblokk és vert salak falazatok tulajdonságai

írta Oláh Gergely, geofizikus

Az elmúlt években kb. 500 salakos falazatú házban végeztem felmérést.

A legtöbb ember úgy indul ingatlant vásárolni, hogy van a szokásos (égetett agyagkerámia) tégla falazat, faluhelyen a vályog, és persze a sok emeletes panelházak. A valóság azonban jóval sokszínűbb és bonyolultabb ennél, ami sajnos sok bosszúságot szülhet az adásvétel közben vagy után.

Az „alternatív” falazatok közül most a salakblokkal illetve vert salak fallal foglalkozunk, mert bár relatíve sok ilyen ház épült kb. 1950-1980 között az ország minden részén, az emberek kevéssé ismerik, ráadásul sok pontatlanság kering velük kapcsolatban.

Mi az a salak, és hogy kerül a falazatba?

A salak valamilyen anyag elégetéséből származó maradék, melléktermék. Rendszerint szén égetéséből (mely történhet szénerőművekben, kohókban, más, pl. feldolgozóipari egységek kazánjaiban, mozdonyokban, vagy bármilyen épületben, ahol szénnel tüzeltek), vagy ércek feldolgozásából (pl. vasérc).

Bár darabszámra, országos szinten a szénsalakok a gyakoribbak, fontos kategória a kohászati darabos, habosított, valamint granulált kohósalak.

• Darabos: A vas leválasztásából maradt forró, folyékony salakot pár cm-es rétegbe öntötték, és lassan, 8-10 nap alatt hagyták lehűlni. Darabolták és osztályozták szemcseméret szerint.
• Habosított kohósalak: perforált tálcára öntötték, és nagynyomású, kis mennyiségű vizet nyomtak bele, ami gőzzé vált, és a salakot felhabosította. A még izzó salakot ezután hagyták lassan kihűlni.
• Granulált kohósalak: speciális granuláló tornyokban a folyékony, olvadt salakot hirtelen, nagy mennyiségű vízzel hűtötték le, amitől pár mm-es szemcseméretű, nagyrészt üveges állapotú anyag keletkezett.

Ezeket gyakran használták salakbeton tégla adalékanyagaként az 1970-es és 1980-as években, mivel melléktermékek, ezért nagyon olcsón, vagy ingyen hozzájuk lehetett jutni.

Nagyolvasztó kohósalak lehűtése darabos, osztályozatlan kohósalakkő gyártása céljából. Ózd, 1970-es évek

A kohósalak tégla készítése

A betonnak alapvetően 3 összetevője van: a cement, a víz, és valamilyen adalékanyag, ami tipikusan sóder (homok és kavics).

A salakbetonban a sódert valamilyen arányban, sokszor 100%-ban felváltotta a salak, melynek jellemzően szintén van darabos, és porszerű része, ráadásul nagy porozitása (lyukacsos szerkezete) miatt javított a beton gyenge hőszigetelésén.

Ezt a keveréket beleöntötték egy (akár házi) öntőformába, döngölték, kiszárították, így készült a salaktégla.

Salaktégla közelről. Látható a beton „alap”, benne a kis salak darabokkal.

A másik lehetőség a vert salak fal volt, ahol ugyan ezt a keveréket közvetlenül a zsaluzatba öntötték, ahol rétegenként kötött meg. Ennek egy „továbbfejlesztett” változatát hívják csúsztatott zsalus falazatnak (ez más is lehet, nem csak salakbeton!)

Szürke vert salak fal. A vízszintes „csíkok” a zsaluzat tetejét mutatják.

Létezik még rabic fal, vagy rabicolt fal is salakból, ahol a válaszfalazáshoz dróthálóra felhordott salakbetont (vagy vályogot) használtak.

 

Összefoglalva: főleg azokon a környékeken, ahol nem kellett messzire menni a salakért, praktikus „olcsósító” megoldás volt a falazatot is ebből építeni.

 

A salakblokk tégla hátrányai

Attól, hogy egy falazat salakos, még nem feltétlenül van bármilyen rossz tulajdonsága, de sajnos van pár tipikusan előforduló problémája:

1. Rosszabb hőszigetelés

A beton rosszul szigetel, és bár a salak ezen javított, maga az anyag továbbra is gyengébb szigetelő, mint a korabeli téglák. Ez elsősorban a korábbi, 1950-1970 között épült salaktéglákra valamint a vert falra vonatkozik, mert ezek még tömörek. A 70-es évektől kezdve tipikusabbá váltak az üreges öntőformák, és az 1 vagy 2 nagy lyukkal rendelkező blokkok már jobban szigeteltek.

Emiatt egy salakblokk ház szigetelése még fontosabb, mint egyébként, főleg ha 1970 előtt épült (vert salak falazatú és csúsztatott zsalus házak esetén mindegy mikor épült, nincs benne légrés).

Nagy salakbeton „panelek”. Látható, hogy az anyag nagy része beton, így a hőszigetelése is ahhoz hasonlít.

2. Statikai problémák

A blokkokat gyakran, a vert salakot pedig mindig házilag készítették, ahol nem voltak olyan kontrollált körülmények, valamint minőségbiztosítás, mint a gyárakban.

Valószínűleg emiatt van az, hogy az ilyen falazatok minősége tág határok között mozog. Találkoztam már olyannal, hogy az anyag ujjbegyekkel elmorzsolható és szétbontható, de a másik véglettel is, ami pedig olyan kemény, hogy ütvefúróval is alig lehet benne haladni.

Értelemszerűen az első eset statikai problémákat okozhat, vagy akár csak olyan bosszúságot, hogy nem marad meg benne még a speciális tipli sem, és nem lehet semmit felrögzíteni a falra.

A salakos házak nagy része természetesen a kettő véglet közé esik, azaz nem gyakori, hogy statikai problémái legyenek, csak gyakoribb, mint a téglaépítésűeknél. Emiatt még fontosabb, hogy hosszú távon ne vizesedjen, hiszen az tovább ronthatja az állagát.

Az interneten keringenek olyan információk, hogy maga a gyártás, illetve az alapanyagok fizikai-kémiai tulajdonságai miatt mindenképp rossz a salakbeton állékonysága, de ez csak egy speciális típusára igaz, a martinsalakra.

3. Salakblokk sugárzás

A kiégetés miatt a természetesen kőzetben, szénben, ércben megtalálható radioaktív elemek koncentrációja megnövekszik, főleg akkor, ha az már egyébként is átlag feletti volt a helyi geológiai adottságok miatt.

Ezért ha sok tonnányi ilyen salakbeton van „egy kupacban” az ember körül építőanyagként, akkor ott a radioaktív sugárzás is magasabb lesz. Ennek két formája érinti az ott lakókat:

1. A gamma sugárzás, melyet úgy lehet elképzelni, mint a röngtent, vagy akár a látható fényt. Az anyagból egyenes pályán, nagy sebességgel kilépő és szóródó, nagy energiájú fotonok, melyek az élő szövetben károsodást tudnak okozni.

2. A radon, ami egy radioaktív nemesgáz, mely a sugárzó anyagból kiszivárog, és a beltéri zárt levegőn fel tud halmozódni, belélegezve pedig növeli a tüdőrák kockázatát. Ha a falazat sugárzik, a radon extrán veszélyes tud lenni, mivel nagy a felület ahol az a salakból kiléphet a lakótérbe (pl. egy salakos födémhez képest).

Természetesen nem sugárzik mindegyik salakbeton, de ha mégis, akkor az nem jelenti azt, hogy a házat el kell bontani. A gamma sugárzás eléfalazással csökkenthető, a radon pedig szellőztetéssel, szellőzőrendszerrel.

Hogyan ismerhető fel, és mi a különbség a gázszilikáthoz képest?

Nincs könnyű dolga annak a vevőjelöltnek, aki meg akarja határozni azt, hogy az épp nézett ház miből épült. Mérést rendszeresen úgy kérnek, hogy kiderült, hogy a téglának mondott vagy gondolt ingatlan mégsem abból épült.

Ha nincs valahol leverve a vakolat (pl. valamelyik külső sarkon, vagy utólag behúzott kábelnél, kéménynél stb.), akkor csak az építési papírok maradnak (pl. műszaki leírás, ill. sokszor a metszetnél is fel vannak sorolva az építőanyagok), utóbbiaknál viszont előfordul ritkán, hogy a eltértek a tervektől, és téglafal helyett salakbeton lett, vagy betontálcás födém helyett fafödém.

Vert salak fal közelről. Szépen látszanak az alkotóelemek.

Lehet még nézegetni a tiplik helyét (hogy a vakolaton túl vörös-e vagy szürke), beépítetlen padlástéren a tűzfalakat (persze előfordul hogy a földszinthez képest az emelet már másból épült), megmaradt építőanyagokat az udvar sarkában… 100%-os bizonyosságot viszont csak a bontás és szemrevételezés ad, valamint a sugárzásmérés, de az is csak akkor, ha a gamma sugárzás magasabb mint az átlagos épületeknél, mert az csak a salakokra jellemző (ha a sugárzás alacsony, akkor viszont lehet bármi, salakbeton, tégla, vályog, Ytong, stb.).

Amikor viszont látszódik a falazat egy kis részen, akkor is össze lehet még keverni akár a salaktéglát, akár a vert salak falat a másik régi, szürke falazóblokkal, a gázszilikáttal.

A különbség viszont egyértelmű: a gázszilikát (1963-kb.1995) bár szintén szürke, sokszor (de nem mindig) van egy enyhe kékes árnyalata, szerkezete pedig homogén, és nagyon porózus, azaz szivacsos, lyukacsos szerkezetű.

Gázszilikát blokk közelről

A salakbeton viszont inhomogén, azaz a szürke beton alapban kis sötétszürke vagy fekete salak darabok vannak. A darabok mérete az 1 mm-estől a több cm-esik terjedhet. Az anyag ránézésre tehát darabos, „ragyás”, csúnya, a gázszilikát pedig az Ytonghoz hasonló, „szép” homogén blokk.

Színét tekintve a salak tipikusan szürke, de bizonyos környékeken (tapasztalataim szerint leginkább Tatabánya és Salgótarján környékén) létezik vörös változata is (vas-oxidtól vörös), melyből szintén készítettek salaktéglát. Ez extrán becsapós, mert megfúrva a szokásos tégla színéhez hasonló por jön ki, így nem lesz gyanús pl. az új tulajdonos számára.

Salgótarjáni vörös kohósalak tégla. Ez itt utólagos belső falazás, spórolás miatt el lettek forgatva a blokkok.

Időrendileg, az első salakbetonok már 1900-1920 körül megjelentek, de abból a korból én csak válaszfal téglával találkoztam (viszont sok esetben az ilyen korú házakba utólag, a II. Világháború utáni lakhatási válság során került salakbeton válaszfal!).

A tipikus salakblokk téglás időszak inkább 1950 körültől kezdődött, és az 1980-as évekig tartott. Az időszak elején inkább nagy darabos szénsalak került bele, az 1970-es évek vége felé viszont már inkább a finomabb, kisebb szemcseméretű habosított, vagy granulált salak.

A korábbi salakbetonok nagyobbrészt inkább házi készítésűek, a 70-es évektől elkezdve viszont teret nyert a gyári salakblokk, pl. Dunaújvárosból, ami a 80-as évekre tapasztalataim szerint felváltotta a házi blokkgyártást.

Előfordulása vegyes falazatban

Vegyes falazatnak azt hívjuk, amikor az épület főfalai legalább 2 anyagból vannak. A salakbeton tipikus résztvevője szokott lenni a kombinációknak, pl. tégla + salakbeton, vályog + salakbeton, vályog + tégla + salakbeton, stb.

Ebben minden van: több színű salakblokk, és 2 fajta tégla.

Az elrendezés lehet horizontális, azaz pl. 1 sor ilyen, 2 sor olyan, de láttam már olyat is, hogy piramis szerűen a sarkok ki vannak rakva téglából, és az egyenes falszakaszok fel vannak töltve valamilyen nagyobb falazóblokkal (salakbeton, vagy gázszilikát).

Néha előfordul teljesen szabadelvű, logikátlan káosz is:

Vert salak fal „vegyesen” 1-1 téglával…

Azt is lehet vegyes falazatnak hívni, ha van két épületrész, amit külön időben építettek, és pl. az utcafronti, eredeti rész salakbeton, a hátsó, későbbi rész pedig tégla. Ilyenkor a főfalak elhelyezkedéséből, az alaprajzból, a födém magasságból és annak szerkezetéből, és a padlómagasság eltéréséből lehet következtetni arra, hogy két külön építésről van szó.

Salakbeton ingatlanok értéke

A fentiekből következik, hogy a dolog bonyolultabb annál, minthogy erre egyértelműen lehessen válaszolni. Az évek során több értékbecslővel, ingatlanossal és igazságügyi szakértővel beszélve úgy tűnik, hogy egy egyébként probléma nélküli salakbeton ház kb. 10%-kal lehet olcsóbb, mint egy azonos helyen, azonos tulajdonságokkal rendelkező téglaépület.

Értelemszerűen, ha valamilyen probléma származik abból, hogy az épület salakblokk vagy vert salak falazatú (statika vagy sugárzás), akkor az értékcsökkenés nagyobb lehet.

Összefoglalás

A salaktéglák, blokkok illetve vert salak típusú falazatok egyfajta mumusnak mondhatók, keveset tudnak róluk az emberek, és sokan félnek tőlük. Legtöbb esetben semmi probléma nincs velük, de a tulajdonságaik miatt célszerű a még óvatosabb hozzáállás, hogy időben kiderüljenek az esetleges problémák.

További érdekességeket nézhet és olvashat YouTube csatornámon, illetve facebook oldalamon!

Salak sugárzás mérés az ország egész területén

Amennyiben salakot talált ingatlanjában, mindenképp célszerű azt beméretni.

Keressen meg sugárzásméréssel kapcsolatban, korrekt áron, gyors kiszállással végzek helyszíni gamma sugárzás és radon koncentráció mérést az egész ország területén, és segítek a helyes döntés meghozatalában teljes körű szakmai tanácsadással.

2000+ helyszíni sugárzásmérés tapasztalata

Tudományos igényesség geofizikusként

100% pozitív értékelés facebookon és Google-n (50+ db)