Gyakran ismételt kérdések

A mérés 2 részből áll, a gamma sugárzás és a radon koncentráció méréséből. Ez a két jelenség az, ami épületekben magasabb lehet, és radioaktivitáshoz köthető.

A gamma sugárzás hasonló, mint a röntgen vagy akár mint a látható fény, tehát az anyagból minden irányba kilépnek nagy energiájú fotonok és egyenes pályán szóródnak messzire a térben. Ennél semmi előkészületre, bontásra nincs szükség, mivel a legtöbb anyagon áthalad. Ki lesznek rakva állványos műszerek a ház teljes területén, és mérési pontonként 1-2-3 perc alatt megvan az eredmény.

A mérés másik része pedig a radonhoz köthető. A radon egy radioaktív nemesgáz, ami a természetes radioaktivitás része, és két jelentősebb forrása van: az egyik a sugárzó építőanyagok (tehát pl. a salak), a másik pedig a talaj ill. kőzetek bizonyos típusai (elsősorban vulkáni kőzetek, esetleg mészkő vagy néha agyagos talajok). Tehát ezekből a forrásokból tud bejutni a ház levegőjébe, ott a zárt térben felhalmozódik, belélegezve pedig károsítja a tüdőt.
A használható radon adatokhoz a mérés előtti minimum 8 (de inkább 16-24 vagy akár még több) órában nem ajánlott szellőztetni (földszinten és/vagy pincében is, ha van!). Emeleti lakásokban nem szükséges radont mérni.

A mérés kb 1 – 1,5 óra, közben jönnek az eredmények, megbeszélünk mindent, a végén pedig átadom a mérési jegyzőkönyvet.

Nem.

1. A gamma sugárzás a legtöbb anyagon áthalad (csak a nagy sűrűségű anyagok tudják relatíve jól tompítani), a radon gáz pedig mindenen átszivárog kis mérete miatt.
2. Az a releváns adat, hogy a lakótérben milyen értékek vannak, és nem az, hogy pl. a salak közvetlen közelében mekkora a sugárzás.

Ez attól függ, hogy mi magas, mennyire, mi a forrása, és mik a lehetőségek. A mérésen természetesen mindent átbeszélünk.

Gamma sugárzás ellen alapvetően 2 irány létezik: a forrás eltávolítása, ill. az árnyékolása, jellemzően betonnal. A salak feltöltést el lehet távolítani, akár csak félig, aztán lebetonozni. De pl. egy erősebb salakot nem lehet betonnal megfelelő mértékben leárnyékolni, azt muszáj teljesen kilapátolni.

Falazatoknál elé lehet falazni beton elemekkel akár csak a fontosabb helyeken, sajnos más opció nincs.

Radon gáz ellen sok szellőztetés, szellőztető rendszer, ill. bizonyos esetekben aljzatba rakható radon fólia működik.

Olyan nincs, hogy „jöhet a dózer”, és olyan sincs, hogy „azonnal menekülni kell”.

Jellemzően egy héten belülre. Ez természetesen függ az aktuális megkeresések számától, a megrendelő nap közbeni rugalmasságától, valamint attól, hogy hova kell menni. Távolabbi címekre általában többet kell várni, közelebbiekre akár 1-2 nap, az átlag kb. 3 nap. Aznapra szinte sosem tudunk időpontot adni.

Az országos statisztika alapján kb. 5% az esélye annak, hogy az adott mérésen a gamma vagy radon értékek olyan tartományba esnek, amit már csökkenteni érdemes.

Bár nem minden településen, de az ország minden részén voltak már mérések. A legerősebb salakok pl. jellemzően az ország nyugatibb felén vannak, de mindenhol akadnak olyanok, ahol van valami teendő.

Az eredmények szórása nagy, egy adott környéken és időben is lehetnek merőben más értékek, mivel a salak sugárzását egyrészt a szén természetes radioaktivitása adja, aminek a szénmedencén belül is nagy a változékonysága, másrészt pedig a kiégetés mértéke is változhatott „adagról adagra”. Így sajnos nem jelent sokat az, hogy pl. a szomszédban milyen értékek születtek.

Gázszilikátot csak Kazincbarcikán és a Mátrai Erőműnél gyártottak, így ott nincs különösebb területi eloszlás.

A radon pedig – mivel a talaj az egyik fő forrása – több különböző tájegységre jellemző, ehhez térkép itt található.

Nem. Ezekben az építőanyagokban ugyan az a fajta, ún. természetes radioaktivitás halmozódik fel, mint ami a földi környezetben mindenhol jelen van. Ezek a bomlási folyamatok a Föld keletkezése óta, azaz több milliárd éve zajlanak, így attól, hogy az épp egy épületben van, nem fog eltűnni pár évtized alatt.

A gamma sugárzás szempontjából lényeges rádium felezési ideje 1600 év, a bomlási sor első tagjának, az uránnak pedig 4,5 milliárd év.

Alapvetően az egész országban vállalunk méréseket, ill. akár a környező országokban is.

A kiszállások Budapestről ill. Gyöngyösről történnek, a nagyon távoli címekre (200+ km) viszont inkább a műszer kölcsönzést szoktuk ajánlani, mert jóval olcsóbbra jön ki, ill. nem éri meg 1 címért 5-6 órát vezetni. A 250-300 km-re lévő címek esetén legtöbb esetben csak a kölcsönzést tudjuk biztosítani, a helyszíni felmérést nem.

Ilyen esetekben ha nem sürgős, akkor fel tudjuk írni a „várakozók” közé, és ha bejön egy másik cím hasonló országrészből, akkor a kettőt összekötve tudunk menni.

Nem. Nincs központi, publikus vagy titkos adatbázis, az eredmények csak a tulajdonosra (ill. a mérés megrendelőjére) tartoznak.

Nincs rajta felirat, sem egyéb beazonosítható jel (ahogy a táskán, ill. ruházaton sincs).

A sugárzáson kívül e kettő anyagnak különböző tulajdonságai vannak.

A salakbeton (1910 – de inkább 1950-1980) egy olyan betonfajta, amibe pl. sóder helyett salak darabokat kevertek (sokszor szemmel is láthatók a fekete darakbák). Ezt gyakran házilag csinálták, emiatt nem feltétlen volt tökéletes a technológia. Van olyan salakbeton, ami könnyen szétmállik és nem marad meg benne egy tipli sem, de van olyan is, ami annyira kemény, hogy ütvefúróval is alig lehet megfúrni. A hőszigetelése alapvetően gyengébb, mint a korabeli tégla falazatoké.

A gázszilikát (kb. 1963-1995) az Ytong elődje. Porózus, azaz szivacsos szerkezetű, emiatt kiváló a hőszigetelése. Mindig gyárban készült, azonos körülmények mellett, azaz statikai problémái nem szoktak gyakrabban lenni, mint egy téglaépületnél. A nyomószilárdsága alacsonyabb, de ez általában semmilyen gondot nem szokott jelenteni.

Azaz a két anyag közül alapvetően a gázszilikát a jobb. Sugárzással kapcsolatban is hasonló a helyzet, a salakokkal, salakbetonokkal többször van probléma.

Nem igazán. Mindkettőnél van sugárzó, és nem sugárzó, bár az igaz, hogy a nyugati országrészben a vörös salak esetében  talán gyakoribb a sugárzó, mint a szürke esetében. De ahogy a youtube videóim között is látható, a szürke salakok között is bőven van sugárzó.

Komolyabb következtetéseket tehát nem lehet a színből levonni.

Nem és nem. Valahol lehet erről olvasni az interneten, hogy „valaki talált radioaktív jódot gázszilikát házakban”. Ez lehetetlen, ugyanis ezek a jód izotópok szinte kizárólag mesterséges úton állíthatók elő (értsd: atomreaktorban), azaz a természetben – az elenyésző mennyiségű I-129 kivételével – nem találhatók meg. Ráadásul felezési idejük pont a fenti 129-es kivételével rövid, kevesebb, mint 60 napos.

Azaz fizikai képtelenség, hogy egy természetes anyagokból álló építőanyagban sok-sok év után (illetve valójában akármikor) radioaktív jód legyen.

A formaldehides kapcsolat is ugyan itt olvasható, miszerint forgalmas utak mentén valaki magas formaldehid koncentrációt mért gázszilikát házakban.

Ennek a kijelentésnek egyrészt semmi értelme, hiszen ha a gázszilikátból jön, akkor nem csak forgalmas utak mentén jelentkezne, illetve ha az autókból jön (és onnan valóban jön), akkor meg mi köze a gázszilikáthoz?

Másrészt pedig  az anyagban kizárt, hogy legyen, ráadásul ennyi idő után, mivel ez a gáz illékony, a radonnal ellentétben „utánpótlása” nincs, azaz legfeljebb újonnan gyártott anyagok esetében merülhet fel. Arról nem is beszélve, hogy a formaldehid szaga miatt az orrunk a legjobb detektor, és az embereknek feltűnne.